Mártély alatt találtak egy temetkezési helyet.
Magyar harcos volt ott elhantolva,
vele a lova, és a vadászmadara.
Szép és bőséges melléklettel volt ott az a sír…
Régen volt már, de Pista bácsinál az eresz alatt,
ahol a kemence volt, és ahol faragta a fából a megálmodott
gyönyörű munkáit, ott volt a szegen egy apró hajlított laposra kovácsolt
pici fémdarab… apró lyukakkal…7 lyukkal…
Az onnét való volt abból a sírból… a pici apró lónak a patkója.
Sürögtem körülötte… megtapogattam… simogattam…
Eggyé váltam akkor annak a darab vasnak révén a történelemmel.
7 lyuk volt rajta… nem is lehetett máshogy.
Pista bácsi meg csak faragott, a kemence duruzsolt… az eső meg esett…
Szép nap volt… nekem örök élmény… ott a faragott kopjafák között.
A friss fa illatban… úgy teleszívtam magam a friss falusi levegővel, hogy máig ha
tehetem kimegyek az alföldi pusztába… levetem a cipőmet, és megyek a porba
mezitláb… ha jön a langyos zápor… teleszívom a tüdőmet a föld illatával…
eszembe jut a harcos… ott a mártélyi ártérben… az agyagos földben… hogy ki
lehetett, és mi dolga volt a világban?…
Nekem mi a dolgom?… Pista bácsi kincse… remélem más gondolatait is így
megindították, mert azt a patkót biztos sokan látták… sokan érintették… nekik
is jutott egy darab a harcos örökéből…