Vágyak… Hozzád
Mikor eljön az éjjel és ágyamban fekszem,
Mikor nincs ki átöleljen, szorítsa testem,
Rád gondolok sóvárgón és szemérmesen,
Rád kit még nem ismerek kit egyszer felfedezhetek.
Elképzelem és izgató nagyon,
Kezem simogat lágyan kéjesen, vakon.
Szemem csukva van az érzék dolgozik,
Ruhád lebontom, s felfejtem titkaid.
Szám is elindul félénken bután,
Nyakadhoz ér, csókot lehel sután.
Kezed hozzám ér kezemre borul,
Lassan bíztatón, mozduljak kéri akaratlanul.
Nézlek, mert jó nézni nagyon,
A számmal borzollak, édesen piszkosan.
Hasadhoz ér, mely remegve hívogat,
Csókot adok néki megnyugszik biztosan.
Mennék én lejjebb is, de nem merek,
Szemedbe nézek s látom élvezed.
Akkor rajta hát, az a kis csoda hívogat,
Félénken… de belerejtem arcomat.
Érzem illatod, a vágyat mi kézzel fogható.
Kezem hozzá ér… ujjaim körbefonnak, a csodád kapható.
Lassan nyílik a szám a nyelvem kutat s keres
Édes íz mit érzek én, kéri is most már szeress.
A vágy elindul gátat nem vetek neki,
Akarlak s nyelvem utat mutat neki.
Fokozni kell a kéjt érzem és tudom,
Számban érezlek… játszom, kutakodom.
Mikor már forró vagy és lüktető,
Felhúzol magadhoz türelmetlenül.
Akarsz és akarlak ölem nyílik Neked,
Gyere bújj belém, a csodát már érezem.
Mozdulsz és mozdulok, csípőd hozzám nyomul,
Méhemben forró csodád lüktet, majd robban
elönt, remegsz remegek, magod belém szorul.
Nincs már semmi a határok eltűntek csak te létezel
Testünk összesimul… pihegve… kéjesen.