Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napsütés

, 475 olvasás, dugopeti , 2 hozzászólás

Szerelem

Mikor egy sötét éjszaka,
A Hold nem találja párját.
Az álmai közt az álmát,
Sírva bújik el.

Őszi reggel egy madárka,
Sír, keresi az életét,
Szívét, élete értelmét,
Hogy vele szálljon fel.

Egy nappal a rövid télben,
Valaki fekszik, mozdulatlan.
Minden perc, minden gondolata,
Egy valakiről mesél.

Egy boldog nyári éjszakáról,
Amikor még nem félt semmitől,
Oly gyorsan telt el az az idő,
A balatoni napsütés.

Álmodott hajnalok, s nappalok.
A gondolatokba múlnak,
Önmaguktól kelnek útra.
Mennek a vakító fény felé.

A Hold párjával álmodik már,
Elbújik a csillagok közé,
Mert Madárkák repülnek fölé,
Boldogan szálló álmaikkal…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: dugopeti
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 299
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 326
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6495 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz