A föld méhében, a kicsi mag,
elrejtve idejére vár csak,
Míg újjászülethet, héjában
szét málnak a torz vágyak.
Mélység boltjai alatt -
a titok lüktetése árad.
Nap sugara, izmosodjál,
és te barázda, sekenj fel!
Hódít benned az élet töretlen
teljessége, ami éled,
Levetve páncélját, a fényre
tör, hogy termése beérjen.
Göröngyök nem gátolhatják,
s a vad gyomok sem őket;
A föld erejéből táplálkozó
gyökér erőket.
Eke-szántotta ember-szívek,
táruljatok ki a Magvetőnek!