Dárdád hegye döf,
egyre csak döf.
Égek de nem a vágytól,
Féltem a mától.
De megtörtént az eset,
ha nem is jól esett.
Felém tornyosulsz
S lassan elborulsz.
Arcod mint egy idegen,
Fekszel rajtam ridegen.
Csak az élvezetnek élsz,
Holnap mást kefélsz.
Arcodon karmok nyoma.
Velem többé ezt ne tedd soha!
Lassan tisztul a fejed.
Én veszem az utolsó lélegzetet…
Sikoly szeli át a szobát.
Ez volt hát:
Utolsó emlékképem halva.
Megerőszakoltál te balga