Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Secret

, 406 olvasás, Caelum , 1 hozzászólás

Misztikum

- Te milyen lény vagy egyáltalán? Amit művelsz már-már rémisztővé kezd válni vagy nevezzem inkább felettébb érdekesnek? Nos miféle magyarázattal tudsz nekem szolgálni?
- Ha elárulom meg kell hogy öljelek. -teljesen komoly képet vágva és mutat az ég felé.

- Most meg kéne rémüljek? Ugye csak viccelsz?
Kínkeservesen rámosolyogtam és megköszörültem a torkom.
Felemelte a fejét és rám nézett. Ismét az ég felé emelte kezét és az ujjával mutogatott felfelé.
-UFO?!… rémülten dadogtam, és azt sem tudtam mit mondok. Hírtlen arra gondoltam mi volna ha gyorsan fognám magam és elmenekülnék, vajon utánam futna?
Persze… -válaszolt-Hogyne! még mindíg teljesen komoly képet vágva.
-De senkinek nem mondhatod el megértetted? Senkinek vagy…-és ezzel befejezte a mondatot.
Nagyot nyeltem és éreztem kezd egy nagy gombóc kialakulni a torkomban, kezem lábam remegni kezdett.
Rendben-válaszoltam kissé remegő hangon
Ezzel távozott is. Néztem még ahogy távolodik tőlem de nem sokáig mivel hírtelen eszembe ötlött, nekem még van elintézni valóm. Ha sokat kések az előadásról még a végén a keresésemre indulnak. Futásnak eredtem és meg sem álltam az előadóteremig ahol megtorpanva figyeltem a terem tele van emberekkel.
-Jézus nekem itt kéne játszanom? -gondoltam.
Mély levegőt vettem és elindultam a színpad felé éreztem muszáj valami másra gondoljak, hogy ne legyek teljesen leblokkolva. Sikerült is. Más sem járt a fejemben csak az amit Jake mondott. UFO. Te jószagu szalonna. Amíg zongoráztam hurrikán sebességgel kergették egymást agyamban a gondolatok. Mire feleszméltem már a tömeg tapsviharral köszönte meg játékom.
Siettem egyedül távozni a helyszínről valahogy egyedül akartam lenni, talán attól tartottam ha összefutok valakivel elkap a szófosás és nem bírom megállni, hogy az összes titkot ami engem nyomaszt ki ne kotyogjam.
Sebesen futottam ki az utcára ahol a szakadó esöben Jake várt.
-Gratulálok szépen játszottál
-Köszönöm -válaszoltam és éreztem kezdek egyre nyugodtabb lenni a társaságában. Már nem féltem annyira mint pár órával ezelött.
-Gyere! -kézenfogott és csak vezetett. olyan helyre ahol még igazán soha nem jártam.
-Megérkeztünk. Leült a közeli fa tövében.
Egy tisztásra vitt ahol egy fa állt semmi más nem volt közelében, kivéve persze az arra fel-fel tünő őzeket és nyulakat. Gyönyörű hely volt távol a várostól. Kissé el is fáradtam de próbáltam nem mutatni ezt Jake elött.
-Ülj le! -mondta Érztem a nyugodtságot a hangján szinte áramlott belőle a nyugalom. Leültem mellé.
Mit keresünk itt?
- Láttam pár órával ezelöt nagyon megrémültél és éreztem is. Gondoltam ha elmagyarázom mit keresek itt talán megérted és megnyugszol. Nem kell tartanod tőlem.
Megfogta a kezem és mint áramütés ért volna híretelen egy zuhanó hajon találtam magam, riadtan néztem ki az ablakon és láttam a földet… az űrben voltam és pont a föld felé zuhantunk. Már kiáltottam volna és levert a víz a az izgalomtól, a kép hírtelen megszakadt. Új álomban találtam magam egy tisztáson ahol egy fa állt csak. Meglepetten vettem észre ez az az a hely ahol most vagyunk, de mégis más volt. Mindenhol köd vett körül és 3 fiatal gyerek lépett elő belőle, körülbelül 4 évesek lehettek. Teljesen meztelenül, fázva és rémülten mint akik szintén nem tudják hol vannak. Hírtelen egy kocsit hallottam közeledni, egy férfi és egy nő szállt ki belőle. Megfogták a gyermekeket és magukkal vitték. Ezzel az álomkép megszakadt. Hírtelen szintén áramütést éreztem és felébredtem. Még mindíg Jake mellett ülök a fa tövében.
-Mi… mi volt ez Jake? -kérdeztem ziláltan
-Tudni akartad mi vagyok és honnan jöttem. Tessék ez vagyok én. Nem tudom pontosan honnan jöttünk, de én és még 2 társam érkeztünk erre a földre és egy fiatal pár fogadott minket örökbe. semmi másra nem emlékszek.
Különleges képességekkel rendelkezünk, de nem tudjuk mi a célunk vagy mire használhatjuk őket. Szeretnénk megtalálni a helyet ahonnan jöttünk és megtudni kik is vagyunk valójában.-csönd követte a beszélgetést
Éreztem legbelül valóban megnyugodtam, már nem tartottam tőle hanem valami más érzés fogott el. Mintha vonzalmat éreznék iránta. Nem tudtam mire vélni az érzésem, de tudtam ezt nem csinálhatja ő velem, hisz a szívemben érzem. Elvörösödtem, próbáltam a fejem lehajtani nehogy Jake észre vegye. De van amit egy földönkívüli elöl el lehet rejteni?
Hírtelen felemelte a fejem és mélyen a szemembe nézett kezdett közeledni felém és éreztem egyre vadabbul ver a szivem. Megcsókolt.
Éreztem ez más mint a többi amit eddig bárkivel is átéltem forgott velem a föld és mint a nagykönyvben meg van írva mintha pillangók repdestek volna a hasamban.
Miután végetért a csók Jake a fülembe súgta:
-Édes voltál kislánynak mikor a tükör elött csinosítottad magad. -kaján vigyor ült meg az arcán és én meglepetten néztem rá.
-Ezt te honnan tudod?-feldühüdve és elvörösödve támadtam neki
- Soha nem gondoltam volna hogy bárki ilyet érezhet irántam mint te. Nem csak hogy láttam magam elött minden érzelmed, hanem éreztem ugyanazt amit te. Látomások jelennek meg nekem ha valami intenzív érzelem jelentkezik köztünk.
Miellött bármivel is visszavághattam volna vagy bármit is mondhattam volna csak azt látom feláll és erősen elkezd szugerálni.
Érzem kissé felemelkedek a földtől és a lábam már a levegőben lóg. Riadtan kapálódzok és kiáltok -tegyél le az isten szerelmére. Jake! nem hallod?
Halk kacajt hallok és átölel, már ketten lebegünk a föld fölött és érzem ellazulok már nem félek.
-Csukd be a szemed. -mondja
Hát mivel sokmindent ebben a helyzetben nem tehettem engedelmeskedtem neki.
-Most kinyithatod
Éreztem az eső verdesi a vállam és a házunk elött találom magam.
-Miért esik még itt az eső míg a tisztáson ragyogott a nap és hogy kerültünk ide?… kérdeztem volna tőle meg, de a szavamba vágott.
-Csitt, még jelentkezem -mondta és zsebretett kézzel lassan elkullogott az esőben.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: Caelum
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 343
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 372
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2517 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz