Volt egy levél, mit neked írtam én,
Tánc közben a Mennyország és a Pokol peremén.
Vérvörössel sorokat írtam egy szakadt papírra,
Imádkoztam…
Volt egy levél, mit neked írtam én,
Tánc közben a Mennyország és a Pokol peremén.
Vérvörössel sorokat írtam egy szakadt papírra,
Imádkoztam, hogy csak az utat kibírja,
Míg hozzád eljut, és olvassa szemed,
Csak bírja ki a papír, ahogy fogja majd a kezed.
Neked írtam én, az utolsó volt, úgy hiszem,
Többet nem is írtam, csak egy szót ismételtem.
Közben táncoltam ott a peremen,
Elvarázsolt a Pokol, de jobb volt az én Édenem.
És a mozgás az életem volt,
Hol tangót, hol keringőt táncolt.
És volt benne fekete, vörös, és fehér,
Vidámság kevés, de annál több bú és szenvedély.
Táncoltam ott, és széjjel szakadva,
Testem egyik fele a Mennybe ment, a másik a Pokolba.
De mielőtt az utolsó táncnak vége lett, még aláírtam neked a levelet,
Örök április, a végén így olvastad a nevemet.
Megjegyzés: Ha valaki arra gondol, hogy a mű címét Ákostól loptam az jól tippel… de nem loptam, csak imádom ezt a számot, jellemző rám a hónap is, és nagy tisztelője vagyok Ákosnak. Remélem ő sem haragszik meg