Ablakra ülő…
kezemre ülő…
Anna mezítlen mellére ülő
tél-esti Hold.
… ennyi volt,
meg az, hogy szerettem,
s most éj-világnál dolgozgatok némán.
Besötétült.
Lassan világot kellene gyújtani.
Villanyt? Minek? Hiszen még most is látom;
az Anna hasán megbotló Hold elvakít,
elvarázsol.
Ki az, ki elválaszt minket, s tőle messze tart?
Ó! Ő nagy hósipkás, fekete lemondás;
az ijesztően-semmi Élet…
2006-12-22