Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kedélyre ülő

, 318 olvasás, Tarpay , 18 hozzászólás

Szerelem

Ablakra ülő…
kezemre ülő…
Anna mezítlen mellére ülő
tél-esti Hold.

… ennyi volt,
meg az, hogy szerettem,
s most éj-világnál dolgozgatok némán.

Besötétült.
Lassan világot kellene gyújtani.
Villanyt? Minek? Hiszen még most is látom;
az Anna hasán megbotló Hold elvakít,
elvarázsol.

Ki az, ki elválaszt minket, s tőle messze tart?

Ó! Ő nagy hósipkás, fekete lemondás;
az ijesztően-semmi Élet…


2006-12-22

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 189
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 212
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 2.3152 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz