Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Vér, könny és álom

, 493 olvasás, kiskecelanyom , 9 hozzászólás

Elmélkedés

Régóta szívemben hordozom Gyurkovics Tibor gondolatát. Azt mondja: az ember arcán viseli, magán cipeli nemzetét. Nem fajilag, életbélileg. Az a sors, amit megél, rárakódik, mint levehetetlen szép maszk, hogy hirdesse hovávalóságát.

Miért mesélek most erről neked? A Ghymes zenekar "Messzerepülő" muzsikáját hallgatom – sokadszor… A fölsejlő régmúlt kúszik át és kavarog a jelenbe. Vér, könny és álom. A zene sodor magával, százados, betonbaágyazott korlátokat rombol, új, mégis ismerős érzéseket, érdes-édes rejtelmeket rángat elő belőlem. Ringat, ríkat és megrendít.
"Ígér, ígér a fény a szerető szemén,
A vér, a vér messzerepülő kezén,
Ringass a szavadon szóm, ha
Bánnám!" (Messzerepülő)
Felráz. Megigéz, és megidéz mindent, aki életeken át valaha voltam, s aki majd leszek. Igen, arcomon viselem sorsomat. És lábaimban ezer év menetelése, karjaimban ezer év ölelése, ölemben századok gyöngyharmatja. Ordít a szív, megszenvedett és gyönyörű örömpillanatok kavarognak bennem.
"Bírsz-e szeretőt, meghalnál-e érte
Érted remegőt, sírba zár a térde.
Bírok egy pihegőt, könnyemből kér a vére
Könnyével fut a halál, a számban édes íze." (Életvíz)
Lélekformálta, egykor enyém volt, de elcsángált szavak térnek vissza hozzám: erőben egészség, szépben a teljesség, forrásból inni boldogság, "szép jel, szép csillag, szép napunk támad".
"Értse minden szóját,
Aki ma még nincs is.
Annak, aki küldte,
Aki ma már nincs is!" (Regölés)
A muzsika visz, vonszol, szétszaggat és égbe emel, valaha volt és leendő boldogságokon keresztül száll velem. Világokon át. Igen, magamon viselem sorsomat. Vér, könny és álom. Szövök, kosarat fonok és nemezelek, azt csinálom, amit már ott és akkor is bizonyosan csináltam. Ott menetelek valahol Vereckénél, a szürkemarhák húzta szekerek mellett, és itt vagyok, hogy elmondjam mindezt neked.
"Végül ki tudja, hogy
Te vagy-e kincsem
Vagy gyilkosom.
Elszállsz hiába
A szemsírba zárva
a gondokon." (Nyugtató)
Ahogy Gyurkovics gondolata befészkelte magát szívem rejtekébe, úgy a Ghymes-zene, a közép-kelet-európai néplélekből és történelemből táplálkozó muzsika is kitörölhetetlenül elfoglalta lelkem legbelsőbb búvhelyét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Friedrich
 · VDavid


Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz