Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felnézek a csillagokkal…

, 349 olvasás, betelgouse , 5 hozzászólás

Gondolat

Felnézek a csillagokkal
kivert drágaköves égre.
Elgondolkodom, mi az élet?…





Felnézek a csillagokkal
kivert drágaköves égre.
Elgondolkodom, mi az élet?
Szívünk nyara, tele,
S ezek végtelen lánca?
Vagy a lelkek őrült tánca,
Szenvedélyes románca?
Csalogatva hívnak a fények,
Azok az ezüstös gyémánt-lények,
Milyen szépek!
S milyen messze vannak,
Mégis minden éjjel látom őket;
Mint világítótornyok jelzik a partot.
Rájövök, ki kéne kötni, megállni,
harmóniára lelni.
Jó az élet, de rossz is.
Merengek,
S a csillagok fényében lassan elveszek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: betelgouse
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 154
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 173
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1189 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz