Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nap sütött, s Hold világított

, 439 olvasás, asoka , 3 hozzászólás

Gondolat

Nap sütött, s Hold világított
hálószobám ablakán…

A napok csak mentek,
mint gyors szekér sebes lovai.
Ám hangod dallama,
nem rezegtette meg fülem vékony hártyáját.
Pihenni hagytad a szívem,
s ez a nyugalom már fájt.
Hangod, távoli neszként szól.
Arcod, múló délibáb.
Ölelő karod ereje,
már csak egy gyenge lepkeszárny.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: asoka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 335
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2073 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz