Édességem,
létem-létezésem
tőled ered
tudom én…
S már csak
emlékeimben
élsz:
keserű tény…
De esténként
az álom mezején
suhanok
s ott vagyok
Nálad
mily megnyugtató
csendes, halk
zsolozsma
szavaid súlya
a mindenség
hozama…
Te vagy
a világ!
Lépteim
őrzője, súgója,
az égi kapcsolat...