Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az ünnep ünnepélye

, 363 olvasás, leleszi , 9 hozzászólás

Elmélkedés

"… mert aki színről-színre meglátja Őt, az fénnyel
újdonatúj életárral telítődik
és nem lesz néma a száj, hanem vibrálni s lüktetni kezd
egy egyetemes dalban …"





Akkor majd éhes zsákmányvágyunk nem üldöz minket
és sártapodta lábunk a múlt árnyligetében
tovább nem kóborol
felriasztva a búvó ragadozók rejtekét
akkor már az élet nem lesz balfogás, tévedés
s az idő acélszilánkja nem osztja kéretlen vérjegyeit
akkor majd átkelünk obszidián világok elektronmezőin
homogén hajlatokon, megyünk üvegtengeren át
a Vonzás mágneses terébe
s ekkor a látást már nem hályogosítja a vaksi szem
mert aki színről-színre meglátja Őt, az fénnyel
újdonatúj életárral telítődik
és nem lesz néma a száj, hanem vibrálni s lüktetni kezd
egy egyetemes dalban
így suhanunk be az Isten honába teret hasítva
hol vár minket a győzelmi koszorú, a vendégasztal terítéke
oxigén sem kell már, sem gravitáció
mert a remény birtoklássá vált, s a hit valósággá tökéletesült
és a szeretet, a mi szeretetünk az megmarad mindörökre
beleszakadva a Kristályfókusz tűzfészkébe

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 269
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 304
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3233 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz