"… mert aki színről-színre meglátja Őt, az fénnyel
újdonatúj életárral telítődik
és nem lesz néma a száj, hanem vibrálni s lüktetni kezd
egy egyetemes dalban
…"
Akkor majd éhes zsákmányvágyunk nem üldöz minket
és sártapodta lábunk a múlt árnyligetében
tovább nem kóborol
felriasztva a búvó ragadozók rejtekét
akkor már az élet nem lesz balfogás, tévedés
s az idő acélszilánkja nem osztja kéretlen vérjegyeit
akkor majd átkelünk obszidián világok elektronmezőin
homogén hajlatokon, megyünk üvegtengeren át
a Vonzás mágneses terébe
s ekkor a látást már nem hályogosítja a vaksi szem
mert aki színről-színre meglátja Őt, az fénnyel
újdonatúj életárral telítődik
és nem lesz néma a száj, hanem vibrálni s lüktetni kezd
egy egyetemes dalban
így suhanunk be az Isten honába teret hasítva
hol vár minket a győzelmi koszorú, a vendégasztal terítéke
oxigén sem kell már, sem gravitáció
mert a remény birtoklássá vált, s a hit valósággá tökéletesült
és a szeretet, a mi szeretetünk az megmarad mindörökre
beleszakadva a Kristályfókusz tűzfészkébe