Hőbörgő őrület
Sűrűjében fogan
Fúj és, tombol, rombol
Minden felé rohan
Egyszer csak hirtelen
Feldönti a fákat
Könnyed mozdulattal
Lejti az ágat
Felhő haját tépi
Borzolja csak egyre
Mikor jót mulatott
Viharzik a hegyre
Szél-bucskát vet éppen
Hempereg a földön
Orkán kabátjában
Átcsúszik a völgyön
Háztetők cserepét
Lebontja kezével
Nem kímél ma semmit
Nem bír erejével
Cérnaszálként szaggat
Felső vezetéket
Szüntelen rohamoz
Nem hagy menedéket
Szembeszállni vele
Szinte lehetetlen
Ilyenkor az ember
Lám, mily tehetetlen
Felborogat mindent
Mi útjába kerül
Szétdobálja koncát
Mindahány elterül
Éles sikoltása
Messzire hallatszik
Előre kiálltja
Mennyire haragszik
Félelmetes látvány,
Ahogy most is tombol
Mellettem a cica
Riadtan dorombol
Elvonul a táltos
Prüszköl, párás testtel
Zápor fut nyomában
Hideg lehelettel
Halkul hörgő hangja
Csendesedik végre
Vörös csíkokat húz
Magasan az égre
Megjegyzés:
2007-01-19