Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kiril

, 301 olvasás, leka , 13 hozzászólás

Természet


Hőbörgő őrület
Sűrűjében fogan
Fúj és, tombol, rombol
Minden felé rohan

Egyszer csak hirtelen
Feldönti a fákat
Könnyed mozdulattal
Lejti az ágat

Felhő haját tépi
Borzolja csak egyre
Mikor jót mulatott
Viharzik a hegyre

Szél-bucskát vet éppen
Hempereg a földön
Orkán kabátjában
Átcsúszik a völgyön

Háztetők cserepét
Lebontja kezével
Nem kímél ma semmit
Nem bír erejével

Cérnaszálként szaggat
Felső vezetéket
Szüntelen rohamoz
Nem hagy menedéket

Szembeszállni vele
Szinte lehetetlen
Ilyenkor az ember
Lám, mily tehetetlen

Felborogat mindent
Mi útjába kerül
Szétdobálja koncát
Mindahány elterül

Éles sikoltása
Messzire hallatszik
Előre kiálltja
Mennyire haragszik

Félelmetes látvány,
Ahogy most is tombol
Mellettem a cica
Riadtan dorombol

Elvonul a táltos
Prüszköl, párás testtel
Zápor fut nyomában
Hideg lehelettel

Halkul hörgő hangja
Csendesedik végre
Vörös csíkokat húz
Magasan az égre



Megjegyzés:
2007-01-19

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.5508 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz