Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Igézett valóság /3/

, 396 olvasás, quentin , 36 hozzászólás

Szerelem

Érintésemre megrezzen
lehúnyt pillái mögött a harangvirág,
lágy sóhaj kél az előbb még vad kalózként
csókoló bíborpiros ajkán.

S csak csitt,

fülelek.

Issza lelkem ezt
az áhitat-pillnatnyi
csend jelet.

Ahogy
teste jelent:
még!
Kérlek abba ne hagyd,
engedd éreznem mint önt el
fokról fokra
forróság,

Míg gördülök át véled nyögve,
benned élve
a fakó világ hamuszürke grádicsán
angyalok honába.

Angyalok honába,
s lebegek édes kulccsal
végtelen hullámokon
örökmámorban boldog rabként

hozzád kulcsolva…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 338
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 367

Page generated in 0.4386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz