Navigáció


RSS: összes ·




Vers: csend sikoly

, 248 olvasás, koma , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

sikolt a csendbe ölt harmónia
elveszett hang hasítja szét
bóbiskoló falevelek álmainak tavasz-ígéretét

mellém borulnak az esti árnyak
az utca lábam alá fordul
elmaradnak a kövek
a taposott utak
a szavak…
azok az igaznak hazudott mondatok
… elhittem
akartam
hinni mertem
és elnyertem
a méltó szenvedést

kerge lobbanásokban fogyott el reményem
nőtt a kétségbeesés
mosolyok hurkolódtak szívemre
a bűnök ártatlanul-nyílt tekintetek mögé rejtőztek

már soha nem érthetem meg
már soha nem érhetem el
felkavar
meggyötör az igazság
belém fészkelte rút kétségeit
a vélt valóság

hogy tud fájni az ismeretlen
miközben a tudott megöl…
… de legalább könyörületes

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2306 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz