A nő, mindig nyár, napsugár,
érzem szívemben a melegét,
már szerelemhez öltöztek a fák,
a bokrok,
virágokkal hempereg a rét.
Ó, édes nyár, kincsem,
egyetlenem, szív-melegem,
nem adnám, csak csókokért,
tőled, és neked.
Hogy szerettem, e-szó kevés,
a száj halk, de valló az ölelés.
Néha arra gondolok:
Te vagy a Nap,
éjjel a Csillagom,
de ha tévednék, az biztos,
hogy érted forr-forrong
a testem, és veled… Ó, édes nyár,
kell a napsugár, kell a szerelem…
Megjegyzés: 2007.01.20. K