Navigáció


RSS: összes ·




Vers: egyedül veled

, 590 olvasás, koma , 12 hozzászólás

Sajgó lélek

egyedül megélt csendek
társas magányok
üvegbe zárt hallgatásod
ma is kísért

emléked pókfonál
én légy vagyok
nem szólsz és
én is hallgatok

hány csillagrendszert
jártam már érted
hányszor vallottam meg
el nem követett vétkem

hányszor dobtam
pillantásomat az
eltékozolt, ráncossá aszott
pillanatokba

hányszor utaztam vércseppként
halványkék ereid hálózatán
miközben öled fogságában
váltam szabaddá

de most...
mintha itt sem lennél
darabokra szakadt vágyak
hevernek szerteszét a szobában

elfelejtett lábnyomaidba
könnycseppek hullanak
itt lebegő lélegzeted
még elém zuhan

halvány-fehér mozdulataid
mint madarak kísérik lépteim
sápadt falak csodálják
szavakkal festett képeim

érintéseid
bőrömre kérgesedtek
szétrepesztem az időt
mindenütt kereslek

minden pórusom utánad kiált
szívnálak magamba
de minden ki nem mondott
szavam a számra tapad

kereslek magamban
de Te másba rejted magad

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 0
Kereső robot: 37
Összes: 249

Page generated in 0.3255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz