Elmúlik minden egyszer,
s mint a csillagok fénye,
úgy hullajtja álmát a lélek-virág,
benne megannyi érzelem,
szakajsztja bimbaját.
Ébredni kell! hűs szellők
fuvallatában újjáéledni,
felállni és küzdeni;
hisz' emberi létünk így követeli.
Tenni önmagunkért a legjobbat,
hogy a belőlünk nyíló új élet,
gazdagon térjen a mindenségbe
lágyan és kedvesen,
mint mAGA AZ ÉLET, oly édesen.
Elmúlik minden, de egyszer
visszatér az őszinte emlékezés;
Egy születéskor és egy halálkor,
mikor minden elkezdődik
-és egyben véget ér-.