Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fejetlenül

, 401 olvasás, Zsejke , 8 hozzászólás

Abszurd

Fejetlenül térdeltél szobám közepén.
Könyörögtél, hogy tegyelek be a csomagtartódba
s hogy majd, ha a ma elvész a tegnap nyelvén
fejed újra rákerül a nyakadra.
Krumpliszsákot nem találtam
hát tenyerembe tuszkoltalak
fél lábbal kitámasztottam magam
és vittelek és hurcoltalak.

(…)


A Wc-n ébredtem.
Ölembe bújtál
s ahogy sajgott az egyik felem
Te egyre csak káromkodtál, ordítottál.
Megkívántalak, de elcsúszott a WC-csésze
s ahogy a kádba vertem fejem
s véres lett a csempe széle
Te ugráltál szétcsúszott testemen.

Kikergettelek a mosdóból…
fejetlenül rohantál le a lépcsőn
Te ordítottál a torkomból
míg a földszinten átugrottál a küszöbön
elhasaltál a teraszon
a kutyám habzó szájjal vihogott
a szomszéd asszony
egy ócska sörétes puskát rád fogott.
Akkor már én is nevettem…
fejetlenül álltál; meztelen testeden
stigmaként feszült karmolásom
miközben a WC-csészét rád hágom
az emeletről feléd szórom átkom
és a fejed a nyakadra vágom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Zsejke
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 74
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin
 · Sutyi


Page generated in 0.0898 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz