Körülveszel, beburkolsz, óvón átölelsz
Mindig velem vagy, bárhová követsz
Érintésed mennyország, hiányod pokol
Örök életre hozzám tartozol
Ahol nem érezlek, ott én sem létezem
Nem látlak, létedet akkor is megérzem
Hűvös fuvallatként lágyan simítasz
Közeledben lobbanó lángot szítasz
Várj még, ne menj el, utánad kiáltok
Ne illanj, ne hagyj itt, nélküled zihálok
Kiáltanék, -maradj még!-, de már nem bírok
Szomjazó tüdőm kínnal érted kapkod.
De már nem jössz felém, máshová visz utad
Reményem, életem hiányodba fullad.