Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éltetőm

, 270 olvasás, Ditte , 2 hozzászólás

Gondolat

Körülveszel, beburkolsz, óvón átölelsz
Mindig velem vagy, bárhová követsz
Érintésed mennyország, hiányod pokol
Örök életre hozzám tartozol

Ahol nem érezlek, ott én sem létezem
Nem látlak, létedet akkor is megérzem
Hűvös fuvallatként lágyan simítasz
Közeledben lobbanó lángot szítasz

Várj még, ne menj el, utánad kiáltok
Ne illanj, ne hagyj itt, nélküled zihálok
Kiáltanék, -maradj még!-, de már nem bírok
Szomjazó tüdőm kínnal érted kapkod.

De már nem jössz felém, máshová visz utad
Reményem, életem hiányodba fullad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ditte
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 349

Page generated in 0.264 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz