Mikor meghaltam, az gyönyörű volt.
Csak nekem égtek fent a csillagok.
Büntetlen néztem ámulva szerte
…
Mikor meghaltam, az gyönyörű volt.
Csak nekem égtek fent a csillagok.
Büntetlen néztem ámulva szerte,
itt lent minden, a nyugalmam leste.
A sírhant felettem, lenge fátyol,
Te még nem tudod hogy hova vágyol.
Szeretnél te is mellettem lenni,
az éjszakát innen békében figyelni.
Nem zavar semmilyen ostoba kétely,
megbékélsz, itt e földöntúli léttel.
Felettünk tolong a sok nyugtalan élet,
kerülik vigyázva az eljövő véget.
Nem tudják milyen béke honol itt lent
Gyötrődve félik a selymes végtelent.