Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem maradt semmi sem

, 648 olvasás, alliteracio , 20 hozzászólás

Sajgó lélek

Egykor tűzbe borult lelkem
Ha rám néztél,
Szikrázott minden pórusom,
Ma már csak eltűnődve
Azon gondolkodom,
Hová lett az édes forró ölelés,
Mikor vált torz mosollyá
A szerelmes nevetés

Valamikor kín volt minden
Nélküled töltött óra,
Most már az se fáj, ha
Egyedül térek nyugovóra
Hűvös lepedőm nyugtatja
Izzó testemet,
Valaha szenvedtem, ha
Nélküled este lett,
Nem sír ma már édesem
Utánad senki sem…

Tudatosan ölted ki agyadból
A gyöngéd vágyakat,
Így hagyod magad után
Üresen ágyamat,
S a testnek, ki abban fekszik
Már lelke nincs

Rájössz majd egyszer, hogy
Ő volt a kincs, amit
Nem akartál megtartani -
Légy erős! Mindig csak ezt
Akartad hallani
Légy kemény! Küzdj, ölj, harcolj
Kedvesem! Megtettem.
S nem maradt semmi sem.



1999.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: alliteracio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 234
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 270
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1586 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz