Egykor tűzbe borult lelkem
Ha rám néztél,
Szikrázott minden pórusom,
Ma már csak eltűnődve
Azon gondolkodom,
Hová lett az édes forró ölelés,
Mikor vált torz mosollyá
A szerelmes nevetés
Valamikor kín volt minden
Nélküled töltött óra,
Most már az se fáj, ha
Egyedül térek nyugovóra
Hűvös lepedőm nyugtatja
Izzó testemet,
Valaha szenvedtem, ha
Nélküled este lett,
Nem sír ma már édesem
Utánad senki sem…
Tudatosan ölted ki agyadból
A gyöngéd vágyakat,
Így hagyod magad után
Üresen ágyamat,
S a testnek, ki abban fekszik
Már lelke nincs
Rájössz majd egyszer, hogy
Ő volt a kincs, amit
Nem akartál megtartani -
Légy erős! Mindig csak ezt
Akartad hallani
Légy kemény! Küzdj, ölj, harcolj
Kedvesem! Megtettem.
S nem maradt semmi sem.
1999.