Fél kisütni a Nap, de szeretne,
Sugaraival a Holdat ölelni,
Így tenne, míg csak lehetne,
Kérdésére egy szóval felelni.
A Hold felszíne kemény,
Nem lehet hamar áttörni,
A Nap sugara él, mint a remény,
Próbálja szívét, lelkét elérni.
Sokat szenvedtek mindketten,
A saját oldalukon rejtőzve,
Fent vannak az égi tengeren,
Mások mögül ki-kilesve.
Talán egy kora hajnalon,
Vagy késő bíbor este,
Ott lesznek egy oldalon,
Mikkor nem látja senki se!
Szeged, 2006-09-05