Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napokban élünk

, 310 olvasás, siposur , 1 hozzászólás

Szerelem

Tudom, nagyon súlyos a teher
mit a csókom, vágyam rád rakott,
mikor rogyadozó térdekkel kedves,
egyik napot a másik után húzod.

De hidd el, a csók vágyát-ízét-tüzét
e kínok érlelik nemesebb örömre,
és e nagy-nagy átváltozás támasztja
együttlétünk fel, az órák temetőjében.

Mert az órák eltemetnek hangot,
érzelmet, s minden hétköznapi csodát,
a percek göröngyeit csak az rázhatja le,
kinek létében még izzik megújulás.

Kinek csak önmaga lármája maradt
és csókfoltjain az emlék dudorász,
egyforma rongyot hord bánata-öröme,
mit felcifráz néha az önáltatás.

És hiába következik be a búcsú,
hol halott kézfogója lesz a mának,
elfeledve rég az évek hamva alatt
még szólítlak kedves, bár hiába várlak!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: siposur
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.9453 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz