Májusi orgonaillat, madárdal,
édes tavaszi zsongás,
illatok, ízei egy más világnak…
Fájdalmad téli jege messze már…
Májusi orgonaillat, madárdal,
édes tavaszi zsongás,
illatok, ízei egy más világnak…
Fájdalmad téli jege messze már;
Golgotán lépteid súlya rajzot vont köréd,
fenn a Carmel hegyen láttad
a tengerben: ott élnek vágyaid tovább.
Egykoron, mikor felnéztél az égre,
a Ferenciek tere felé haladva
a templomban csend és néma áhítat,
óarany fényben láttad a hazát.
Biztál és hittél még:
eljön egy új, jobb világ.
Ekkor szerelmet álmodott szíved,
lelkedben tavaszi fényességű
zene békét és nyugalmat hozott.
Újra beragyogja ablakodat a Nap.
Belépve hozzád, szívem csendben vár.
Puha, finom por színezüstbe vonva
öriz mindent, mi kedves Neked.
Ujjaid, s szemed "angyalainkon" pihen,
igézö szépsége csak pillanat.
Már nincs remény.
Napok romjain halad holnapunk.
Egyszer, még lehullnak földre a csillagok.
Haifa,2006. május
|