Éj-sötétben egy hideg sarokban,
Némán zokogva, összekuporodtam.
Csend volt…
Csak a vízcsap, hideg könnye koppant.
Jeges ujjaim egymásba fontam,
Azt hiszem, egy kicsit imádkoztam.
Csend volt…
Csak szívem búcsú szava dobbant.
Sóhajtó fájdalmam falba fulladt,
Vártam, reméltem végleg elaludtam.
Csend volt…
Csak a néma angyalok daloltak.
… és forróság öntötte el arcomat,
Bántó fény hasította látásomat.
Csend lett…
Csak életem, mi tovább jajgatott.
2001.11.03.