Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyári zápor

, 677 olvasás, luigi , 2 hozzászólás

Természet

Nyári zápor akác
lombját áztatta,
édes teher alatt
bólogatott az ága…





    Nyári zápor akác
    lombját áztatta,
    édes teher alatt
    bólogatott az ága.
    Párából formált
    kristályköveit
    felhők között vitte,
    terhétől a dunna
    kiszakadt, mert
    messziről cipelte.
    Jutott gazdagon
    minden teremtménynek,
    számtalan csillogó
    gyémánt lett
    ékszere levelének.
    Illat szállt fel
    eső után,
    ahogy a nap
    lenézett a földre,
    sugarát boldogan
    adta cserébe.
    Örömében
    fényesen, nevetve,
    szivárvány színeit
    festette az égre.
    Sietve szárította
    kedvese csipkés ruháját,
    rózsájának bársonyát,
    had csodálja napestig,
    illatozó, szép haját.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: luigi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 66
Jelenlévők:
 · Déness
 · Öreg
 · PiaNista
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0796 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz