Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ars poetica

, 336 olvasás, Jah_rasta , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Nem vagyok én művész, se költő,
Csupán a gépben egy apró homokkő.
Nem vágyom hírnévre, se elismerésre,
Csupán egy átlagos emberi életre.

Verseim csupán halvány árnyak,
Mit a nagyok simán elvakítanak.
Dalaim csupán hamis hangok,
Miket elnyomnak a profi dalnokok.

Gondolataimat rímbe szedem,
De tudom, hogy ez reménytelen.
Poétának nem nevezhetem magam,
Hisz még ütem sincs dalaimban.

Mit papírra vettek, irományok,
Hangok, miket fejemben hallok.
Se eleje, se vége, egyre jönnek,
S tudom, hogy ezek nem szűnnek.

Örült lennék? Tán bolond vagyok?,
Mert az írással fel nem hagyok?
De most próbálok, és vidám maradok,
S addig firkálok, míg meg nem halok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Jah_rasta
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 369
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 1.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz