Nem vagyok én művész, se költő,
Csupán a gépben egy apró homokkő.
Nem vágyom hírnévre, se elismerésre,
Csupán egy átlagos emberi életre.
Verseim csupán halvány árnyak,
Mit a nagyok simán elvakítanak.
Dalaim csupán hamis hangok,
Miket elnyomnak a profi dalnokok.
Gondolataimat rímbe szedem,
De tudom, hogy ez reménytelen.
Poétának nem nevezhetem magam,
Hisz még ütem sincs dalaimban.
Mit papírra vettek, irományok,
Hangok, miket fejemben hallok.
Se eleje, se vége, egyre jönnek,
S tudom, hogy ezek nem szűnnek.
Örült lennék? Tán bolond vagyok?,
Mert az írással fel nem hagyok?
De most próbálok, és vidám maradok,
S addig firkálok, míg meg nem halok.