"… Lelkedben harang,
kondul a hang:
Vasban vagy,
a valóból elég…"
A nap hajnalán
fehér torony
nyújtózik
a felhőkig.
Gond között
bontanád a bogot.
Lelkedben harang,
kondul a hang:
Vasban vagy,
a valóból elég,
álmot szitálsz
szemedre.
Él benned
az élet ereje.
Hangod muzsika,
szemeid nyitott
hajnal.
Előtted egy látóhatár.
Tenyeredről magot
eszik az időmadár.