Érzelmeim múltja ősibb emlékezetemnél,
tudatom múltjánál, mely nem egység,
Nem teljes - rész csupán, ego, mely
Fel nem oldott: de örök oldásban van
Idők súlya nyomja szívem, mint kő
Súly, mely kedves, drága nekem
S mérhetetlen az bármely mértékkel
Azt el nem cserélném, fel nem adnám
Soha semmiért, mert valami fontos az,
Bár lehet, hogy csak nekem - melyből
magam is vagyok, melyből vétettem:
Szeretetnek szövete, erős várainak kövei
Éltemnek és hitemnek minden alapjai
Örök gyémánt-pillérek - oly erősek, még
romjaikban is, s bár néhol porosak ugyan,
A por és piszok alatt is oly tiszták
Szívemnek örök hídjai, melyek az időtlenbe,
A végeérhetetlenbe, az örökkévalóba ívelnek
S melyek végül ideértek nagy szerelemben,
Tán az összes közül a legutolsó percben:
Tehozzád.
Megjegyzés: Szilvinek