Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szíveknek hídjai

, 320 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Szerelem

Érzelmeim múltja ősibb emlékezetemnél,
tudatom múltjánál, mely nem egység,
Nem teljes - rész csupán, ego, mely
Fel nem oldott: de örök oldásban van

Idők súlya nyomja szívem, mint kő
Súly, mely kedves, drága nekem
S mérhetetlen az bármely mértékkel
Azt el nem cserélném, fel nem adnám

Soha semmiért, mert valami fontos az,
Bár lehet, hogy csak nekem - melyből
magam is vagyok, melyből vétettem:
Szeretetnek szövete, erős várainak kövei

Éltemnek és hitemnek minden alapjai
Örök gyémánt-pillérek - oly erősek, még
romjaikban is, s bár néhol porosak ugyan,
A por és piszok alatt is oly tiszták

Szívemnek örök hídjai, melyek az időtlenbe,
A végeérhetetlenbe, az örökkévalóba ívelnek
S melyek végül ideértek nagy szerelemben,
Tán az összes közül a legutolsó percben:

Tehozzád.

Megjegyzés: Szilvinek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 344

Page generated in 0.2303 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz