Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A költőhöz

, 294 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Megemlékezés

"SZABADSÁG, SZERELEM!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Pest, 1847. január 1."


Ím nem éltél sokat, ha a kalendáriom
Feledett lapjait számolom, s nem nézem
Huszonhat éved termékeny mezején
Csatáidban megdúlt szabadság-harcaid

Szerelmed patakpartján időzve
Örökkévalóvá lett e gyöngéd pillanat
Mikor szomjún kérdezted újra-újra
Kedvesed ölén elnyúlva, hogy:
"Minek nevezzelek…?"

Ifjak élén vitted zászlaját a hírnek
Hogy: magyarnak lenni igen kell, lehet!
Véred pirosába bemártottad tentád
Szabad szívekbe írtad emlékkönyvedet

Mint a Tisza, vágtattál a rónán
Előttünk jártál felmutatva hited
Mészárszékbe mentél az utolsó órán
Odaadván magad hősként a semminek

Jeltelen sírod fölött ma is megállunk
Ahogy bölcsőd fejénél álltak egykor
Nézzük, mint röppennek izzó szavaid
Tündérkertedből által liliomfonálon

Megjegyzés: 2007. 01. 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 369
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.9483 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz