Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mire észre veszed…

, 428 olvasás, agnes , 6 hozzászólás

Gondolat

Hajnal mosolyára ébredt a reggel.
Bár még sötéten hunyorgott,
kérette magát,
fejére húzta az ég…





Hajnal mosolyára ébredt a reggel.
Bár még sötéten hunyorgott,
kérette magát,
fejére húzta az ég,
csillagos felhő paplanát.
A szürkelet egyre fázott,
valami különös napra vágyott,
remélte megválthatja… ezt,
az évnyire zsugorodott világot.
Távozni készült, és azt remélte,
fagyos széllel, hónak illatával,
örömet okoz,
mint búcsúzó varázslatával.
A nappal érezte, vége…
ha majd leszáll az éj,
és éjfélkor,
mikor a vén Dóm harangja kondul,
mely elválaszt múltat és jövőt,
egy pillanatra úgy érezheted,
sikerült megállítanod az időt.
Mire észre veszed,
az Óév már integet neked,
és az Újév vadul Téged akar.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: agnes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 83
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0655 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz