Kértelek, csupán csak arra, hogy velem légy és ne mással
Kötni magamhoz nem tudtalak, se esküvel se egyetlen pillantással
Üvölti bennem a hangod, gyere hozzám, de még sem vársz
Mikor közelebb megyek hozzád te meglátsz és mindjárt odébb állsz
Vak nem tudok lenni, letagadni se tudom azt amit érzek
Ha hiányzol hát vállalom, de ha nem megoldás az ha te távolodsz tőlem én feléd lépek
Mond azt, hogy nem! S fájó szívvel de eltűnök, eltűnök örökre
Kit is izgatna az ha már nem vagyok, velem más már úgy sem törődne
De én csak rád vágytam, őszintén, félelmek nélkül
Mégis ha látom, hogy nem akarsz a szívem is elhagy engem végül
Haragszom rád, haragszom magamra mert nem vagy velem és én sem veled
Pedig egy karnyújtás lenne az egész, de még sem találom melletted a helyem
Sírni szeretnék, de már régen nem tudok, ki haltak belőlem már ezek az érzések
Csak belül őröl nagyon, úgy hogy belehalok, a megválaszolatlan kérdések
Amik miattad születnek és küldenek engem a pokolba vagy a mennybe
Hogy megtalálom e magamat az életednek csupán egyetlen egy percébe
De amíg nem jön szó a számra, addig te sem tudod, hogy ki vagyok és mi leszek érted
Haragosból kedves, szerelmesből gyilkos, épp ahogy te nem kérted
Nem zúg a fejem mikor veled vagyok, de te szinte soha nem vagy velem
Miért van mégis, hogy megnyugszom ha megfoghatom a kezed
S te simítod az enyémet, kedves vagy és oly gyengéd! Nem értem!
Szemembe nézel és látom kívánsz, s fellobban ilyenkor minden reményem
De a gyávaságom nem válasz, te vagy az aki el tolsz magadtól, de miért?
Ha úgy akarod, hogy ne legyek akkor mond azt, hogy: elhagysz más valakiért!
De ha arcodat hajad takarja, még úgy is látom szemedet és látom, hogy mi akarsz
Látom, hogy vad érzelmeket irántam, csak is irántam takarsz!
S ha közeledek, te odébb állsz, s elköszönsz tőlem
De ha tényleg ezt akarod, akkor: Viszlát! Többet nem is hallasz majd felőlem!