Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üzenet

, 313 olvasás, gszabo , 6 hozzászólás

Szerelem

Jó volt így szeretni,
    lelkem a lelkedre,
      feküdtünk ágyadon,
        egymásnak teremtve...




Mindig éjjel,
míg az Álom
el nem űzi a gondokat
forog a test,
fájdul a lélek,
csapong a gondolat

Én is ilyenkor merengek
elmúlt éveken,
a mulandóságtól való félelem,
és eltűnt hűtlen kedves arca
idéz fel bennem,
régen kimondott
vallomásokat.

Mikor egymásra talált
kéz és tekintet,
s karunkban egy más,
egy ismeretlen

félve, s izgatottan fürkésztük egymás
féltett titkait.
Állt az idő,
míg egymást átölelve
vallottuk meg múltunk,
rejtett fájdalmait.

S lassan, kezdett a szív
verni
egy ütemre,
és bántuk hogy időnket vesztegetve,
miért nem találtunk egymásra rég?

Ablakon túl a zajos világ,
páfrányon megtört az esti fényvarázs,
sorsom ragyogott rám szép szemedben,
testünkben vibrált már a vágy.

Jó volt így szeretni,
lelkem a lelkedre,
feküdtünk ágyadon,
egymásnak teremtve.

Boldognak éreztük magunkat,
szabadnak,
értelmet adtunk szép, de holt szavaknak
Szóval és hangtalan,
gyufaszál amíg lobban,
miénk volt a Világ!

Azok a kicsiny csodák,
amik sokszor észrevétlen
ott lapulnak kedvesünk szemében
Érintéssé vált vágy,
csókká vált gondolat,
neved a varázs-szó,
jöjj ha kimondalak!
Ez volt a Kezdet,
soha nem felejtem,
forró ölelésed a szívembe rejtem

A Lándzsa utcai kopott házak között,
valami végleg szívünkbe költözött.


Ezért bár sok éve, hogy fájdalom vége,
mégis örök, mint a lélek!

Üzenem Neked, még élek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 345
Regisztrált: 2
Kereső robot: 40
Összes: 387
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.6236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz