Míg szemem ráhajolt az Evangléliumra,
az Igéből fénylőbben fénylett fel egy
titkos sugár
áhítatban hallkulva lelkemre szállt,
és íme, láttam mindent, átható élességgel:
a puha kánaáni éjben tündöklő csillagot,
a szendergő Gyermeket,
a jóakaratot hirdető angyalok karát,
láttam, amint a jászol felett összedugják
fejüket a háromkirályok,
minden szent és tiszta volt, s nem létezett
már Titok,
csak gyolcs és pólya, József, Mária,
a hódolni érkező pásztorok…
Aztán eltűnt -
és én még sokáig éreztem szívemben
győzelemmé
finomodott szeretetének erejét.