Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékhely

, 312 olvasás, zsoloo , 5 hozzászólás

Gondolat

Romló falakon függ, tábort vert az idő
Enyészet denevérszárnyaiba redőzve
Nézi, amint sarjad, elhull, s újra kinő
Harmatos füvekre ezer nap jő győzve

Pusztul a táj, ma már felismerhetetlen
Talán út volt, mi egykor oda vezetett
S kastély a szirten, mi dacolt fegyver ellen
Körötte a lanka víz-árok lehetett

Eképp lát a gyermek, ki lassan közelít
Nap ellen árnyékot von kicsiny tenyérrel
Akár vitéz őse, de ő méláz, szelíd
Porló kőben jelet talál, s oda térdel

Kis kereszt az, miért inat, nyakat vágtak
Kezével, mint szellő, gyöngéden simítja
Nem, nem láthatja már, ahogy apja vágtat
S az ostromló hadat büszkén hogyan írtja

Fölkelve földet perget ujjai közül
Dombocska marad mögötte zászlóval
Hasonlót épített, igen, ennek örül
S lépdel, amíg hátul anyja meg nem szólal

Hívja búsan, hívja oly szépen, kérlelőn
Szemében, mint drágakő, könnycsepp felragyog
Tekintete ott függ a messzi dombtetőn
Eszébe jutnak rég eltemetett napok

Karjában dedjével immár visszafordult
Lépte nyomán por kél, hintve szemfedőnek
Nap heve erőtlen, vérvörösbe csordul
S a holnap reménysége elnyeli őket

2006-12-19

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 263
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 287
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2115 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz