Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csipkebokrok

, 414 olvasás, aquarius , 8 hozzászólás

Gondolat

Az állomásról jöttem,
kifosztva, elgyötörten,
elvitte az átkozott vonat
holló hajadból szőtt
ében álmomat …




Jártam én is havas tájon.
Kacska lábnyom
tépte föl a szűz havat,
utánam keskeny,
kusza csík maradt.
A töltés púpján araszolva
az alkony elém maszatolta
a konyakszínű eget,
s mint aki önnön
belsejében lépeget,
dermedt volt minden
odakint, mint idebent.
Az állomásról jöttem,
kifosztva, elgyötörten,
elvitte az átkozott vonat
holló hajadból szőtt
ében álmomat.
A töltés szélén
csipkebokrok
csontos ujjain
mint vércseppek
csüngtek a bogyók.
A hó alól kinyúlva
elkapta lábamat
egy kósza gallya,
és én a bokorba estem.
Néztem, ahogy
vérem kiserken,
s visszarántott a való.
Jó volt, ahogy a
belső kínból kiszakadva
fájt valami megfogható.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aquarius
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 88
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 120
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.0804 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz