És még mindig B. E.
I.
Zakatol a mozgólépcső
olcsó reklámok között,
sodorja fel az apró
megbomlott tekintetű tömeget
kényszerített hírek előtt,
az utolsó sorból lesz
nemsokára az első.
A jó már rég
perifériára sodródott.
Ily bizarr képet
a hétköznapi terror vált ki,
mely leperegve horrorrá vált.
S ezalatt kékes-szürke álmunk
előre megírva szertefoszlott.
Vákuum szippantja fel
szívemből meleg vérem,
lüktet agyamban
techno-ritmusú pulzusom,
méreget belül a lelkiismeret
büntet régvolt szégyenem,
jövőmet rángatja el.
Aztán meghal a tömeg
kint zaj dübörög,
némaság öl meg
szikrázik vágyakozó kíváncsiság.
Megérkezve az idő felpörög
és csak remegve imádkozom,
a jövőt ne ölje meg!
Szépnek látom, mint rég,
Ő a természetes és Én a merev?
Tömegseregből menekülve
egy szigetre vágyom,
e pillanattól az idő pereg.
Rajtam múlik ezután
esélyem van-e még!?
II.
Nyár van itt lent
s előttünk a kikelet,
lehet, hogy mától útra kelek
s innentől újra élek!
Múlnak gyorsan a másodpercek,
futurisztikus jövőmtől még félek.
Lüktet szívem
belőle sorsom kipereg,
remegve múltam veti meg,
elcsuklik hangom
torkomban gombócok teremnek.
Áttörnék már a zárt ajtón!
Duna parton még csak
rozoga homokvár vár,
habár több esélyt adott ma már
a parti sétány,
nézünk furcsán körbe sznob tömegen.
Hol szaladhatnánk el netán?
Friss levegő után
kapkodunk már gyakran,
halkan belső buzdítást vártam.
Fehér Gyűrűn szemünk megakad,
itt a lehetőség megpihenni
a kertben fellelhető több fapad.
Elméletben összerakom
futok gondolatban egy kört,
sört rendelve veszek erőt,
csak alkalmat várok
mely nyitja régvolt zárt kapukat,
de a szavakkal még csínján bánok.
Nagy léptekkel
fonjuk idő fonalát,
egy barát nem verhet át.
Sokat nem kertelhet,
erőt veszek magamon, és egymáson
segítve már csak jó születhet.
Áttörve a láthatatlan
de tapintható gátat
hátat fordítok a magánynak.
S mi eddig elmaradt,
javítva az eddig volt kapcsolaton
megértve kibeszéljük a gondokat.
Hosszú esti séta alatt
már oldottabb a hangulat,
utat mutat a kedvező arculat.
S habár eddig
a szándék is lepleződött,
már nem félek jó ideig,
hisz a Jövő elkezdődött!