Gyűlnek a hegek,
lázadó testemen,
Néha, vírus támad, ismeretlen,
vagy béna,
ügyetlen mozdulat, szakít sebet.
Olykor nehéz, zsíros ételek,
kínoznak májat, végbelet.
Most épp egy gyulladt köröm,
a bal lábon, hüvelykujjamon,
Milliónyi randa baktérium
támad, a belsõ udvaron
Feszülõ, fájdalmas domb a bőr alatt,
éber őrök,
nagy stratégák,
a védõ csapat
Veszítve sok csatát,
messze még a győzelem,
Lüktet, sajog, gennyként szivárog,
a halott sereg
Hiába nyomkodom, hűtöm és kenem,
sok méregdrága márkás gyógyszerem,
hitvány fegyver
Itt ennél több kell!
Egy sámán-ember.
Hát itt vagyok most,
kezükbe téve életem,
az SZTK sebészetén, a félemeleten
Brutális sorokban,
átvérzett kötések, riadt szemek
Sok, gondos orvosi kezelés ellenére,
még életképes,
virgonc „ járóbeteg”
kopott mankóval gubbaszt, vagy ténfereg,
s a jelre vár, hogy behívják végre már
Már órák óta,
kéretlen-kelletlen hallgatom,
hogyan végezte János bácsi
a műtő asztalon
Vajon ki megy be előbb,
kinek van nagyobb baja,
melyik a jó gyógyszer,
mitől Gézának nem hullik haja
Végre itt a perc, most én megyek be,
ütközve nővér ” hegyekbe,
de nem sokaságát mondom,
hanem méretét.
Száztíz kilóban éli életét
Elveszi lapom, majd félrelép
Mögötte,
fehér köpenyben, unott férfiarc
Remélem nem ő a sebész,
mert akkor nem lesz könnyû harc
Halkan szól, miközben
arcán, tort ül a közöny
-Mondja már mi baja,
ha már nem köszön!-
Pedig köszöntem!
és görcsbe rándul bennem a jómodor,
de inkább mutatom, levéve zoknimat
kissé romos hüvelykujjamat
Nézi, de arcán semmi érzelem
-Mit tudunk csinálni,
ha későn jönnek el-,
morogja,
S valami apró, kegyetlen
villan szemében,
mint fénybe szőtt fájdalom,
Éreztem, nem megyek ki innen
a saját lábamon!
-Feküdjön az asztalra,
nem rúg, nem harap!-
Hallgatok rá bölcsen,
mert a sebész nagydarab.
-Szóljon ha fáj,
de remélem nem nyafog!
Ígérem, már az injekció is
nagyon fájni fog-
Fekszem kiterítve,
mint az életem,
fájdalom kúszik át,
bokán, s térdemen
Hordják, viszik mellettem
az éles késeket,
vág izzadva, vadul,
már nem méreget,
S amíg nővérek köröttem,
mint fehér körmenet,
egy mozdulattal tépi le,
az egész körmömet
Füstbe ment a terv,
a könnyű gyors halál,
már tudom, nem is üvölt nagyon
a filmbéli sakál.
Vánszorgok kifelé,
arcomon csitult kín, s öröm
A sebész unottan szól-
Magdika írja,
csak egy gyulladt köröm.
Megjegyzés: 2004-június 10
|