Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak egy gyulladt köröm...

, 437 olvasás, gszabo , 4 hozzászólás

Somolygó

Gyűlnek a hegek,
lázadó testemen,
Néha, vírus támad, ismeretlen,
vagy béna,
ügyetlen mozdulat, szakít sebet.
Olykor nehéz, zsíros ételek,
kínoznak májat, végbelet.

Most épp egy gyulladt köröm,
a bal lábon, hüvelykujjamon,
Milliónyi randa baktérium
támad, a belsõ udvaron

Feszülõ, fájdalmas domb a bőr alatt,
éber őrök,
nagy stratégák,
a védõ csapat
Veszítve sok csatát,
messze még a győzelem,
Lüktet, sajog, gennyként szivárog,
a halott sereg


Hiába nyomkodom, hűtöm és kenem,
sok méregdrága márkás gyógyszerem,
hitvány fegyver
Itt ennél több kell!
Egy sámán-ember.

Hát itt vagyok most,
kezükbe téve életem,
az SZTK sebészetén, a félemeleten
Brutális sorokban,
átvérzett kötések, riadt szemek
Sok, gondos orvosi kezelés ellenére,
még életképes,
virgonc „ járóbeteg”
kopott mankóval gubbaszt, vagy ténfereg,
s a jelre vár, hogy behívják végre már

Már órák óta,
kéretlen-kelletlen hallgatom,
hogyan végezte János bácsi
a műtő asztalon

Vajon ki megy be előbb,
kinek van nagyobb baja,
melyik a jó gyógyszer,
mitől Gézának nem hullik haja

Végre itt a perc, most én megyek be,
ütközve nővér ” hegyekbe,
de nem sokaságát mondom,
hanem méretét.
Száztíz kilóban éli életét

Elveszi lapom, majd félrelép
Mögötte,
fehér köpenyben, unott férfiarc
Remélem nem ő a sebész,
mert akkor nem lesz könnyû harc

Halkan szól, miközben
arcán, tort ül a közöny
-Mondja már mi baja,
ha már nem köszön!-

Pedig köszöntem!
és görcsbe rándul bennem a jómodor,
de inkább mutatom, levéve zoknimat
kissé romos hüvelykujjamat

Nézi, de arcán semmi érzelem
-Mit tudunk csinálni,
ha későn jönnek el-,
morogja,

S valami apró, kegyetlen
villan szemében,
mint fénybe szőtt fájdalom,
Éreztem, nem megyek ki innen
a saját lábamon!

-Feküdjön az asztalra,
nem rúg, nem harap!-
Hallgatok rá bölcsen,
mert a sebész nagydarab.

-Szóljon ha fáj,
de remélem nem nyafog!
Ígérem, már az injekció is
nagyon fájni fog-

Fekszem kiterítve,
mint az életem,
fájdalom kúszik át,
bokán, s térdemen

Hordják, viszik mellettem
az éles késeket,
vág izzadva, vadul,
már nem méreget,
S amíg nővérek köröttem,
mint fehér körmenet,
egy mozdulattal tépi le,
az egész körmömet

Füstbe ment a terv,
a könnyű gyors halál,
már tudom, nem is üvölt nagyon
a filmbéli sakál.

Vánszorgok kifelé,
arcomon csitult kín, s öröm
A sebész unottan szól-
Magdika írja,
csak egy gyulladt köröm.


Megjegyzés: 2004-június 10

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 207
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1359 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz