Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Az ember szabadsága

, 378 olvasás, Yorick , 0 hozzászólás

Ezerszín

Peter Weiss ábrázolása az emberi szabadságról három színművében.

"A szabadsága felismert szükségszerűség" - írta a XIX. században egy gyáros. Mások is megfogalmazták a maguk értelmi – érzelmi színvonalán. S egy laikus vélemény: szabadságom akkor teljes, ha nem sérti mások érdekeit.
Peter Weiss (1916-1982.) Német zsidók gyermeke. (Apja Magyarországról emigrált. Rövid ideig a náci párt tagja volt. A család újból emigrált. Véglegesen Svédországban telepedtek le.) Peter Weiss serdülőként képeket festett, kisfilmek csinálását tanította egyetemen az 1950-es években. Később belépett a Svéd Kommunista Pártba. Házassága gróffá tette, de ő tagja maradt pártjának. Gróf és kommunista – ambivalens állapot.

Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. (Európa K. 1985. Görgey Gábor fordítása.)
Tükrök tükre. Önmagában szenzációs ötlet. Most találd meg Hófehérkét gonosz mostoha! És most értelmezd az írói ötletet, szándékot eufórikus állapotodban néző – olvasó.
Mi is a háttér? A forradalom? Mi a forradalom? Napóleon császársága vagy bukása? Mi a diktatúra, vagy a nemzeti ünnep? Amit többé-kevésbé laikus politikusok annak mondanak?
Fontosak a darabban az idősíkok és a térsíkok. 1789.-94.-1814. Tudjuk, de Sade egy ideig a rögtönítélő bizottság tagja volt. Coulmier, a gyógyintézet igazgatója a mindenkori hatalom kiszolgálója.
Marat, a néptribun – kádban sebeit gyógyító -, outsider, újságíró. Az ember emberi létének megvalósítása miatt írja cikkeit. Akar – csak akar -, hinni az emberi szabadságban, az egyenlőségben. Ez kötelezi el a forradalom és a népakarat mellett.
De Sade szkeptikus. Már a királyság idején, a forradalom előtt bebörtönözték libertinus eszméi gyakorlása miatt. Ez tette 1789. után szalonképessé a forradalom számára. A vérbe fúló történések hatására visszavonult, írt. Napóleon idején ismét gyakorolni kezdte libertinus elveit. Elmegyógyintézetbe került. Az ő libertinus etikája homlokegyenest ellenkezett Marat emberi moralitásával. De Sade márki volt – elmegyógyintézetbe került. Marat polgár viszont…
A darab térsíkjai sem érdektelenek. Elsődlegesen a forradalmi Párizst idézik. Emellett Napóleon bukásának Franciaországát. Végül az elmegyógyintézetet.
Személyzete feloszlik a hatalom (Coulmier és családja), a végrehajtók (ápolók) s a betegek között.
A darabot a sokszoros fénytörés tette a dialektikus dráma csúcspontjává. A színművet a fontos vagy főszereplőkön (Coulmier, de Sade, Marat) kívül a különböző jellemű, adottságú karakterek teszik teljessé.
Corday Sarolta kb. egy percig szerepel. Ledöfi Marat-t, s aztán eltűnik a háttérben. Súlyos beteg, többre nem képes.
Simonne őrzi, védi, ápolja Marat-t, fizikai adottsága, szellemi befogadó képessége azonban véges.
Jacques Roux kiugrott szerzetes, akit Rousseau és Robespierre eszméi a forradalom hirdetőjévé, követőjévé tettek. Radikalizmusa juttatta a gyógyintézetbe.
A négy énekes: A népi énekmondók utódai, az egy nő és három férfi a társadalom hangulatát, véleményét tükrözi.
Az isten szerelmére, most már igazán árulja el valaki, mi az emberi szabadság!
("Bután fog meghalni" - mondta egykori kollégám gyakran az FTC mérkőzései után.)

Hölderlin
(Vas István fordítása)
A színmű epikus dráma. Elmond egy folyamatot, érvekkel dolgozik, a vizsgálat tárgya az ember (Bertolt Brecht: Kis Organon). George Steiner az irodalomtörténet különlegessége okán elemzi a főhőst. Nála az a középpont, miért hallgatott el Hölderlin harminchat évesen. Érdemes elolvasni az Egyre távolabb a szótól című tanulmányát.
Hölderlin, J. Ch. Friedrich (1770-1843.) A német klasszicizmus egyik jelentős költője. Stílusa Mallarmé (1842-1898.) a francia, szimbolizmus már-már elfeledett, elvont, éteri költészetéhez hasonlít. Hölderlin 1793-ban Schillert, majd Goethét kereste fel. Schiller pártfogása ellenére Goethe elutasítása és elvont költészete miatt nem érvényesülhetett.
Irodalmi, társadalmi elszigeteltsége, elmagányosodása következtében elméje elborult. 1807-től haláláig egy asztalos gyámsága, gondozása alatt egy padlásszobában élt. 1793-tól 1798-ig házitanító volt, Mallarmé pedig egy vidéki egyetem tanára a XIX. század második felében.
A színmű is erről szólt Avar István döbbenetes alakításában. Van benne a korra utaló történelmi átformálás – felejtsük el. Abszurdum: Az elvont, elérhetetlen (s ekként ábrázolt) Diotima valójában egy négygyermekes családanya. (Az irodalomtörténészek ezt állítják. Minden lehet.)

A per
(Európa K. 1985. Antal László fordítása)
Franz Kafka (1883-1924.) Prágai német zsidó család gyermeke. A pszichés etnikai konfliktusok megviselték lelkileg, meghatározták stílusát. Korabeli emlékek szerint felolvasó estéket tartott, ahol olyan jókat nevettek írásain, mint mi Karinthy Frigyesén vagy Örkény István egypercesein.
Franz Kafka banknál dolgozott, tüdőbaj okozta halálát. Az epika megújítóját tiszteljük benne.
Joseph K., a Per főhőse abszolút determinált ember. Számára a világ érthetetlen. (Mint a borotválkozó tükrömnek.)
Az idő: 1913.
Egy nap Joseph K. Arra ébredt, hogy többek között két férfi áll a szobájában. Őrök.
"Le van tartóztatva – közli vele Willem.
K.:… S vajon miért?
Willem: Nem a mi dolgunk, hogy ezt közöljük magával."
A darab különösen erős feszültségét erősíti, hogy sem K. úr, sem őrei s azok segédei nem tudják milyen vétekkel vádolják a főhőst. Emellett Joseph K. többé-kevésbé természetes reakciói éles ellentétben vannak környezete viselkedésével. K. belekerül egy gépezetbe, sorsát egy mechanizmus irányítja (Chaplin: Modern idők?). J. K. sorsa megpecsételtetett úgy, hogy élete végéig sem tudta meg, mi volt a vétke. A darab abszurd cselekményét a főhős még abszurdabb halála zárja le.

Az emberi szabadságot fogalmazta meg Peter Weiss ebben a három színműben. Az emberi szabadság mértékét. Az embert társadalmi helyzete, életkörülményei és személyes érdekei különböző viselkedési formákra kényszerítik (minimális a lehetősége ezek megkerülésére.)
A Marat/Sade két (több) viselkedési módot tár elénk. Az elvektől elvakult, de a közösségnek elkötelezett, értük kiálló Marat halála a ráció kontrolljának hiányára is rámutat. Tudni kell, mit engedélyez az öncenzúra. De Sade, a hírhedt hedonista hiába érvel (még ma is) pornográf írásaiban az abszolút emberi szabadság mellett. Libertinizmusa az áldozatok halála miatt hamis, így érvei, hite az ember lealjasítását ábrázolják csupán.

A Hölderlin is összetett mű. Hirdeti a művészetnek embert jobbító, alakító hatalmát. Emellett hirdeti az elvont, az ezoterikus költészet nagyon fontos értékeit, megértésüket vagy azokat a próbálkozásokat, hogy elsajátítsuk ezeket.
És hirdeti az ezzel járó magányt, s annak lehetséges következményeit.

A per egy különleges helyzet lehetséges szituációinak egyikét tükrözi. Tudjuk, Franz Kafka úttörő volt. Eszközei közé tartozott az abszurd szituáció, az ember elidegenedésének megfogalmazása.
K. úr elidegenedett a társadalomtól, s egy abszurd világban kereste igazát, egy lehetetlen helyzetet próbált túlélni.

Hogy mai "szép, új világ"-unk (Aldous Huxley) igazolja-e elhalt szerzőnk emberábrázolásait?

"Mint anyám mondotta gyakorta,
Igaz sehogyan se lehet.
Azt mondta: sohasem tisztulsz meg,
Ha rajtad folt esett.
(Bertolt Brecht: Ruhasulykoló leány dala
az ártatlanság romlásáról.)
(B. Brecht: Versek, M. Helikon, 1965. Csorba Győző fordítása)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Esszé
· Írta: Yorick
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 231

Page generated in 0.1555 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz