Előtte áll még az élet,
nem tudja merre lépjen,
folyton bámulja a tévét,
meglátja a kedvenc klipjét.
Rádöbben, hogy ezt akarja,
csinálni, amíg csak bírja,
befut és sikeres lesz,
éveken át csinálja ezt!
Széles terpeszben áll a színpadon,
rettentő lazán,
sok csatát megélt hangszere
ott lóg a vállán.
Valamivel szakadt térdű
farmere felett,
a fickó meg csuklóból,
reszeli a riffeket!
Előtte áll a közönség,
figyelik minden lépését,
felnéznek rá, tisztelik,
mozdulatait hűen kísérik.
Minden srác példaképe,
mert ő nem ült be a hírnév-gépbe,
mikor rá felnézünk,
elismerésként nyúlik kezünk.
De véget ér az álom,
a temetőben sírján látom
újra az ő arcát
egy zord márványkő ormán.
Hát elment a nagy sztár,
utána itt csak a sivár
katonái döfnek tőröket,
vadul szúrják át a bőrödet!
Megjegyzés: Szeged, 2004. október 07.
R. I. P. Dimebag Darrell