Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A gitáros

, 343 olvasás, Ravenheart , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Előtte áll még az élet,
nem tudja merre lépjen,
folyton bámulja a tévét,
meglátja a kedvenc klipjét.
Rádöbben, hogy ezt akarja,
csinálni, amíg csak bírja,
befut és sikeres lesz,
éveken át csinálja ezt!

Széles terpeszben áll a színpadon,
rettentő lazán,
sok csatát megélt hangszere
ott lóg a vállán.
Valamivel szakadt térdű
farmere felett,
a fickó meg csuklóból,
reszeli a riffeket!

Előtte áll a közönség,
figyelik minden lépését,
felnéznek rá, tisztelik,
mozdulatait hűen kísérik.
Minden srác példaképe,
mert ő nem ült be a hírnév-gépbe,
mikor rá felnézünk,
elismerésként nyúlik kezünk.

De véget ér az álom,
a temetőben sírján látom
újra az ő arcát
egy zord márványkő ormán.
Hát elment a nagy sztár,
utána itt csak a sivár
katonái döfnek tőröket,
vadul szúrják át a bőrödet!

Megjegyzés: Szeged, 2004. október 07.
R. I. P. Dimebag Darrell

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Ravenheart
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 199
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1621 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz