Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Töredék

, 272 olvasás, ariel , 4 hozzászólás

Szerelem

Csend van…
Ami eddig égetett belül,
most elcsitult.
Az érzés forró lávaként
folyt végig sorsomon,
s most mély hallgatásba
borult.
Csend van…
Vérem lassan kering
az erekben,
mint aki álmodik a bávatag
csendben…
Lassan múlnak az órák,
a percek;
Évek szálltak el,
s csak merengek,
hogy vége lett
és szétesett…
Bekopogott hozzám
a kétség
s egy gondolat,
mit nem akartam
eddig…
Most kérem, hogy
gyertek
csak felém,
s belőlem,
a csendben, s a fényben,
hangtalanul, szerényen.
Mert elmúlt
az izzás, a vágyak, remények…
Csend van…
s csak magamban zenélek,
a hárfán, melynek húrjait
kitépték,
csak múltja zeng tovább
s az emlék,
egy meghalt
szerelemről,
a szemedről,
szívemből…
S a csendben
elalszik szétzúzott
lelkem,
míg ébred a hajnal,
s visszavisz a fénybe
arany ragyogással…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 32

Page generated in 0.0478 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz