Áldott az est, mely hozza a reményt.
Lelkünkben megváltott emberek vagyunk.
A tenger magába rejti fájdalmunk,
s kínunk rettentő súlyait.
Süvöltő szele a holnapra borítja színeit
tavaszillatú nyárnak.
Az olajfánk kérgén megpihen egy madár,
egy pillanat repül tova
dalolva időtlenséget, s a végtelent.
A Szentföld vár, s
szelíden fogadja a Fényt,
az ünnepet.
A messze távolban harangszó hív,
hol egykor volt otthonom.
Kegyelemért remegnek,
e romlott világ bomlásba mélyülő ráncain
didergő emberek rohanva keresik az utat.
Reszkető szívük életért könyörög -
mindhiába.
Ott az Alpok lankáinál
márványba vésődött az ősz.
Megszólal ma a szív imája.
Átjárja csontjainkat a valóság szele,
Jóság ébred lelkünkben -
beteljesedik a szeretet imája…
Megjegyzés: Haifa, 2006. december 4.