Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Advent első vasárnapján

2006-12-05 17:00:00, 558 olvasás, edami, 8 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Áldott az est, mely hozza a reményt.
Lelkünkben megváltott emberek vagyunk.
A tenger magába rejti fájdalmunk,
s kínunk rettentő súlyait.
Süvöltő szele a holnapra borítja színeit
tavaszillatú nyárnak.
Az olajfánk kérgén megpihen egy madár,
egy pillanat repül tova
dalolva időtlenséget, s a végtelent.
A Szentföld vár, s
szelíden fogadja a Fényt,
az ünnepet.

A messze távolban harangszó hív,
hol egykor volt otthonom.
Kegyelemért remegnek,
e romlott világ bomlásba mélyülő ráncain
didergő emberek rohanva keresik az utat.
Reszkető szívük életért könyörög -
mindhiába.

Ott az Alpok lankáinál
márványba vésődött az ősz.
Megszólal ma a szív imája.
Átjárja csontjainkat a valóság szele,
Jóság ébred lelkünkben -
beteljesedik a szeretet imája…

Megjegyzés: Haifa, 2006. december 4.