Vlagyimir Iljiccsel beszéltem Malmöben,
Ott el is mesélte, hová volt menőben.
Költségeit akkor nem a Párt fizette,
Szállodája ott állt az állomással szembe’.
Azt mondta, haza megy, aztán majd meglátja.
Van egy pár ismerős, meg néhány barátja.
A "Savoy"-ban akkor nem volt más, csak svéd lány,
Iljicsnek mindegy volt, habár ez egy ármány-
nak számított volna múltszáz-ötven táján.
A veszte is ez lett, tudják ott a bástyán
Akik oda vitték, nyugodjék békében,
Minden ember gyarló, főleg mélynövésben.
Sztálinnak például jó húsz jött a polcra:
Olvastad? Olvastam! Jót röhögtem rajta…
Különösen azt, mit a zenéről írkált:
Nagy nekifutással négy-öt sort lediktált.
Iljics, drága haver, mondmár, hová készülsz?
Hát ide a… oda, igyunk, nézd a szőkét!
Koszos a kabátod! Na, de melyik szőkét?
Nem baj! Proletárnak… Te fizesd a végét!
Kösz szépen… most várnak… tán egy üveg mégis…?
Várta bizony sok sok éhes reménykedő,
Nem tudták, hogy közben lesz még száz és száz nő.
Jól beszélt, s hangosan, kár, hogy azon estén,
Az a rendőr engedte, hogy menjen tovább, sebtén.
Pedig, hogyha akkor tudja, vagy gyanítja,
Egész történelmünk másra fordult volna.
Néha milyen picin múlt a világ sora.
Kicsi a bors, ámde tartós a zamatja!
Maróti László
Göteborg.2006.
Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32 
Összes: 94
Jelenlévők:
