nem volt más a reggel mint a többi
fájós könnyes de jól kell túlélni
ma valahogy elkerült a bánat
pedig nem láttam újabb csodákat
nem szerettek barátaim jobban
a szél sem vágtatott szilajabban
kergetve a felhőket az égen
s az utolsó sárgult levelekkel
játszadozva éppúgy sajogtatta
csontjaimat minden mozdulatra
mint tegnap vagy tegnapelőtt mégis
nyugtatott még az éles csöngés is
mert ma nálam járt a béke
egy nevetős kisleány képébe’
szőke kék szemű és másfél éves
minden borút feledtetni képes
mosolya a napfény ragyogása
szemében a gyermek huncutsága
játéka az öröm bölcsessége
feltétlen szeretet egész lénye