Tompuló mákonyba görbül az éj,
szárnyatlan kerubok kábultan dalolnak…
Pilledő párnámon pördül a kéj,
csellengő vérebek délcegen csaholnak…
Széthulló emléked fújja a szél,
hajfürtöd harmatán rózsa virít…
Álmatlan éjszakán mászik a fény,
felhőtlen égbolton orkán süvít…
Elmémmel jól tudom – nincs már remény,
fuldokló sóhajom síromba hív…
Bánatom páncélja mért oly kemény?
Kárhozat vándora – meghasadt szív…
Életem megy tovább – rendért kiált,
új élet hajnala szirmokat szór…
Látlak még valaha? – megkövült vágy,
fényképed szegletén sárguló por…