Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Nem felejtünk el

2006-11-28 19:00:00, 308 olvasás, doom, 4 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Forró ágya
átöleli,
mint anya
gyermekét
szorítja,
ha érte
jön
a beteges
vég
elragadó, néma
lehelete.
Könnyes szeme
kérleli
sápadtan
lemondón egét,
tudatva
fájó megváltása
csupán
szédítő remény,
olthatatlan.
Elfordul tőlem,
kér,
talán az
utolsó
szava ez
elpihenve
őszült lombok
árnyas
hidegén vele
közelgő
mámorán a
kedves
képével görcsös
kezében,
halkan lélegzik
vár.
Nesztelen lépked
múlatva
idejét az
óra,
bele hintve
perceit
tépett sorsa
elmúló
vörös lángjaiba.

Kihűlőn öleli
ágya,
mint anya
holt
gyermeke testét,
alszik
csendesen, túl
jelenének
fájó ébredésén
szépülő
emlékké lesz
élete:
mindörökké elkísér.