Lennék ezüsthátú hópehely,
Ringatóznék szél ölén,
Lennék hullám a tengereken,
Susognék a part kövén.
Kopár szikla, meredély széle,
Végtelen mély szirt fala,
Lennék barlang, hűs forrás kékje,
Forrás, mint szalag szalad.
Lennék daloló levelű fa,
Az erdőben, egyedül…
Széltől tépetten, leborulva,
Mint ki sosem menekül.
Szél is lennék, déli fuvallat,
Öreg fát hajlítanék.
Féktelen lélek, s oly szabad!
Ez már nem is én lennék.