Írok és fogy a végtelen,
Elfogy alólam a talaj,
Elkap a szél és sodor...
Írok és fogy a végtelen,
Elfogy alólam a talaj,
Elkap a szél és sodor.
Messze járok. Ismeretlen,
Súgd meg a titkot, kérlek!
Fázom így, ráz a hideg.
Meg kell halnom, hogy
Újra élhessek.
Elporladok, s magával
Visz a végtelen.
Lobban a láng, felszítja
Lelkem parazsát, lüktet
A tánc, átjárja lépteim
Ritmusát. Olvad a szó,
Tettekké forr, tűnik a
Magány. Teremt a vágy,
Valóság lesz a gondolat.
Hófehér nappal, tűzpiros éj,
Éj szemű szörny, hangok
A távolban, minden mi él
Megszólít és hagyja, hogy
Várjam a holnapot, a reményt.
2004. június 28-29.