Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Létezem

, 456 olvasás, Árnyék , 4 hozzászólás

Szerelem

Írok és fogy a végtelen,
Elfogy alólam a talaj,
Elkap a szél és sodor...



Írok és fogy a végtelen,
Elfogy alólam a talaj,
Elkap a szél és sodor.
Messze járok. Ismeretlen,
Súgd meg a titkot, kérlek!
Fázom így, ráz a hideg.
Meg kell halnom, hogy
Újra élhessek.
Elporladok, s magával
Visz a végtelen.
Lobban a láng, felszítja
Lelkem parazsát, lüktet
A tánc, átjárja lépteim
Ritmusát. Olvad a szó,
Tettekké forr, tűnik a
Magány. Teremt a vágy,
Valóság lesz a gondolat.
Hófehér nappal, tűzpiros éj,
Éj szemű szörny, hangok
A távolban, minden mi él
Megszólít és hagyja, hogy
Várjam a holnapot, a reményt.

2004. június 28-29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Árnyék
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.4982 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz